Cigánymissziós tábor – Minket is megbélyegeznek

Cigánymissziós tábor – Minket is megbélyegeznek

Forrás: reformata.sk

2019. július 11., csütörtök

A nyári szünidő alatt az idén három tábort szervez három helyszínen a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Cigánymissziója elég széles korcsoport számára: az óvodáskorúaktól kezdve a középiskolásokig bezárólag. A cél nemcsak az, hogy egy kis időre kiszakítsák őket a megszokott családi környezetükből, hanem Isten Igéjét is közelebb hozzák a számukra érthető és játékos formában. Az első négy napos, bentlakó tábornak a bátorkeszi Fireszke Konferencia- és Ifjúsági-központ adott otthont.

A reggeli után különféle gyakorlatokkal egy kicsit megmozgatják testüket a táborlakók. Akinek kedve és ereje van, az még futkos egy kicsit az udvaron. A táborlakók egy csoportja Add ki király katonádat játszik. A nagyobb lányok a szobájukban pihennek egy keveset, három alsó tagozatos pedig inkább a színezést választja. „Az idei táborunk a KOEN program alapján zajlik, bár egy kicsit más, lazább formában” – mondja Tóth Zsuzsanna, a tábor szervezője, irányítója és motorja. „Öt évestől tizenhat évesekig vannak itt a gyerekek. A nagyobbak ugyan már kinőttek a gyermektáborból és inkább fiatal felnőtteknek számítanak,– mivel ebben a korban többen már szülnek – de segítőként számolunk velük” – magyarázza a nagy korbeli eltérést a cigánymisszióval már tíz éve foglalkozó Zsuzsanna. A nagyok közül is mindenkinek megvan a maga szolgálati területe. Az egyik aranymondást tanít, a másik a rendrakásban segédkezik, a harmadik a terítésben, vagy a kisebbek zuhanyoztatásából veszik ki a részüket ezekben a feladatokban való részvétellel is megkönnyítve a szervezők munkáját. A 18 résztvevőt ugyanis mindössze három felnőtt irányítja.  Viszont Csonka Ilonka,- aki a Református Teológiai Kar missziológia, diakónia, szociális gondoskodás szakának másodéves hallgatója - sem tud mindig ott lenni. Egy éves kislánya még igényli a törődést, s időnként el kell hozzá futni a másik faluba, a nagyszülőkhöz. A nagyobb résztvevők a kistestvéreiket is elhozták magukkal a táborba. De már az előkészítő beszélgetésekre is elhívták őket a szervezők, hogy később aktívan kivehessék a részüket a táborban végzendő feladatokból. Együtt készítették az aranymondásokat, tanulták az énekeket, így vonva be őket az egész folyamatba, hogy a tábor ideje alatt átlássák az egész folyamatot. Zsuzsa másik segítője a Martoson élő Mórocz Zsolt, aki nyolc éve kötelezte el magát a cigánygyerekekkel való foglalkozás mellett egy rádióriport kapcsán. Egyfajta mindenese a tábornak. Ha kell beszerez, gitárral kíséri az éneklést, játékos foglalkozást szervez a táborozóknak, tábortüzet gyújt, felügyeli a gyerekek fürdőzését … „Kaptam egy olyan igét, hogy most annak az ideje jött el, hogy az útfélről összeszedjük a csonkabonkákat, sántákat. Ez az ige nagyon megragadott. A cigánymisszió pedig egy olyan terület, ahol fel kell karolni mindazokat, akik beleesnek ebbe a tartományba” – mondja Zsolt.

Július első hetében Bátorkeszin a szokásos öt helyett négy napig táboroztak a gyerekek. A hét vezérigéje Légy példa! A beszédben, cselekedetben, a hitben, a szeretetben. Erre próbáltak irányítani a gyermekek figyelmét az idei KOEN program szerint, amit a gyerekek érdekében egy kicsit testre szabtak. „Kihagytuk a kerettörténetet, mert a tapasztalatok alapján az inkább összezavarja őket”– magyarázza a döntést Tóth Zsuzsa hozzátéve, hogy legutóbbis arra jobban emlékeznek, mint a mélyebb üzenetet hordozó bibliai történetre. 

Az első nap témája a csúnya beszéd volt, amelyet több oldalról közelítettek meg. Elmagyarázták nekik, miért kell felhagyni a csúnya beszéddel és az Isten nevének hiába felvevéssel.  A másik nap, ottjártunkor már arra próbálták ráirányítani a figyelmet, hogy milyen legyen a magaviseletük, miként cselekedjenek a másikkal szemben, hogy az emberek is azt tegyék velük. Erre kapcsolódva járták körbe az irgalmas samaritánus példázatát. Tóth Zsuzsa elmondta, ezeket a cigánygyerekeket is éri nagyon sok hátrány, megkülönböztetés, vagy sérülés gyerekkorban. Érzékenyen érinti őket, ha lecigányozzák, vagy megbélyegzik őket azért, mert ebbe a népcsoportba tartoznak.  De elég, ha valamilyen hátrány, megkülönböztetés éri őket. vagy akár egy fintor, grimasz, előítéletes megjegyzés. Ezzel kapcsolatban mesélte el Zsuzsa, hogy amikor Szentpéterről jöttek Bátorkeszire menetrendszerinti járattal, a buszsofőr meg is jegyezte felszálláskor, hogy „jön egy csomó cigány a buszra”. „Automatikus reakció.  Csípőből kimondjuk ezt, de akit ez érint, azt bosszantja eleinte, de sokadszorra már fájdalmat okoz neki. Sőt, egy ilyen beszólás után elég nehéz másfelé terelni a látásukat és meggyőzni őket, hogy ennek ellenére próbáljanak meg másként viselkedni: köszönni, kedvesnek lenni, mosolyogni, odamenni segíteni..Van olyan gyerek, akinek olyan szeretetteljes a lelke, hogy ez nem jelent problémát” – magyarázza Zsuzsanna.

Közben elérkezett az idő az újabb bibliai történet átbeszélésére. A feladatra énekléssel készülnek, Mórocz Zsolt gitárral segíti a hangokat. Az irgalmas samaritánus példázatát Csonka Ilonka olvassa fel, közben a beavatottak a jobb megértés céljából eljátsszák a történetet. Majd következik az aranymondás megtanulása többszöri ismétléssel. Közösen megbeszélik a történetet, belefoglalva saját élettapasztalataikat. Ebédig még van idő ismét egy kis játékra, pihenésre. Közben megérkezik a hét tagú Süll család Komáromból. Kinga délután egy félórás kis zenei foglalkozásba vonta be a gyerekeket, amely mindenkinek lekötötte a figyelmét.

A kellemes idő lehetőséget nyújtott egy kis csobbanásra is a parókia és a templom közé felállított medencében. Minden gyerek gyorsan fürdőruhát vett, ne hogy lemaradjon a csobbanásról.

A következő tábort  július 9. és 12. között szervezék közösen az oroszkai református gyülekezettel és a Romane Jile cigány szervezettel Csatán, a Romano Kher házban. A harmadikra már Gömörben kerül sor  július 18. és 21. között, amelyet a pálfalvai református gyülekezettel szerveznek meg  a helyi kultúrházban.

Kép és szöveg: Iski Ibolya