Apácaszakállason is a példamutatás volt a középpontban

Apácaszakállason is a példamutatás volt a középpontban

Forrás: reformata.sk

2019. július 20., szombat

Közel húsz éve szervez táborokat az óvodások és az alapiskolások részére az Apácaszakállasi Református Egyházközség. Az idei nyári napközis táborra Július 15. és 18. között került sor a KOEN program alapján a példamutatásra fókuszált. A délelőtti elméleti és délutáni játékos részből álló négy napos táborban változó létszámban, 40 és 70 közötti gyermek vett részt.

A református templomba sorra érkeznek a tábor résztvevői. Az óvodások szüleik kíséretében, a nagyok már egyedül gyalogosan vagy kerékpárral. Kilenc órára lassan mindenki megérkezik és elfoglalja a helyét a megszokott padsorban és kezdődik az újabb nap.Gitár segítségével a gyerekek az elmúlt nap folyamán tanult énekeket ismétlik át, majd a Szívem csendben az Úrra figyel után, Somogyi Máté, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának teológushallgatója olvassa fel az aznapi bibliai történethez kapcsolódó, a kapernaumi százados szolgájának a meggyógyításáról szóló részt a Bibliából. „Isten mindig jót akar neked. Az Atya, Isten szeret minket. Ha szeret, vigyáz is ránk. Nem akar nekünk rosszat. A kapernaumi százados hitte, csak egy szót kell szólnia, hogy a beteg szolga meggyógyuljon. A hitek nagyon nagy ereje van” – mondta, majd behoztak egy dobozt, beletettek egy labdát, s mindenki elhitte, hogy abban az van.

„A látható, tudatos hitet tapasztalhattuk, hiszen az volt a dobozban, amit láttatok. De mi van a láthatatlan, fel nem fogható hittel? Mi van azzal a hittel, amit nem látunk? Azt csak gondolni és remélni tudjuk. Remélni tudjuk, hogy tényleg egy kis cica van abban a dobozban. Isten felé is ezt a reményt, ezt a fel nem fogható gondolkodást, szeretetet próbáljuk erősíteni magunkban” – fogalmazta meg a szemléltető példa kapcsán Somogyi Máté.

A dobozban tényleg egy cica volt. Amikor senki nem látta, hogy mi van a dobozban, csak legyintettek a gyerekek, illetve kétségeik voltak, hogy tényleg cica van-e a dobozban. Majd miután megmutatta  a kiscicát, a gyerekeknek felcsillant a szemük. Nem gondolták volna, hogy tényleg a doboz alján ott lapul egy kiscica. „Ahogy elhittétek, hogy most már tényleg egy kiscica van a dobozban, ilyen nagy hitünknek kellene lennünk akkor is, amikor Istennel beszélünk. Akkor is, amikor Isten akar tőlünk valamit, mert terve van velünk. Próbáljuk meg és kérjük az Úr segítségét, hogy legyen ilyen nagy hitünk” – zárta gondolatait a láthatatlan hitről Somogyi Máté. Imádság után következett a kerettörténet aznapi része, amelyben Timóteus mesélt Pálnak a városban hallott legújabb történésekről. Majd egy újabb jelenet, amelyben a kapernaumi századossal kapcsolatban Krechňák Dezső táborszervező közreműködésével a gyerekek megtudhatták – a mai kor technikai vívmányának köszönhetően - milyen messze lehetett Rómától Kapernaum, hogy ki lehetett katona abban az időben, milyen feltételeknek kellett eleget tenni. A szemléltetésbe bevonta a gyerekeket is. Később mindenki a helyére küldött, mikor kiderült, nem felelnek meg a feltételeknek, aki pedig maradt, azzal pedig egyedül nem akart harcolni.A századosnak megbetegedett a szolgája, elküldte a zsidók véneit Jézushoz, hogy gyógyítsa meg őt. Amikor a házához közeledett már nem tartotta magát méltónak arra, hogy Jézus a hajlékába jöjjön, ezért azt üzente barátaival neki, csak szóljon és akkor meggyógyul a szolgája.A százados később benézett a beteg szolgához, aki a fegyverét tisztította és meggyógyult Jézus szava által. Erre kapcsolódva próbálták ki az önként jelentkező gyerekeken, hogy meg tudnak-e bízni a mögöttük állóban, hogy elkapja őket, ha hátra dőlnek. A legtöbben kiállták a próbát. A templomi együttlét, a történet átadása után az aznapi aranymondást is megtanulták a gyerekek, majd csoportokban folytatódott a téma elmélyítése, megbeszélése. Mivel ez volt az utolsó nap, a táborzáró istentiszteltre tervezett kis előadásukat ismételték át. A tábor főszervezője Krechňák Dezső volt, aki aktívan kivette a részét egy-egy jelenet megformálásában is. Tőle tudtuk meg, hogy a tábor két részből állt és ezért is volt változó a létszám. /Az óvodások közül nem mindenki jött el a délutáni pihenés után/. Délelőtti részt a történet átadása, aranymondás megtanítása és elmélyítése, valamint a csoportos foglalkozás tette ki. Ebédre mindenki hazament, kivéve a Tanyról érkezett gyerekeket, akiknek a három órás folytatásig még más programot is szerveztek. A délután a kreatív foglalkozások vették át a szerepet. 

„Nagyon jó visszajelzés volt a számunkra, amikor azt mondták a gyerekek a délelőtti rész a kedvencük, de a délutáni miatt is szívesen visszajönnek. A visszajövetelüket meghatározta az időjárás és az erőlétük is. Igyekeztünk színessé tenni a délutánokat is. Az idén nagy segítség volt számukra az Ekecsen található  szociális intézet, akik elvállalták a kézműveskedést és hétfő délután egészen este hatig foglalkoztak a gyerekekkel. A fiúk egy idő után a sport felé kacsingattak, így nekik ezt a fajta szórakozást biztosítottuk” – tájékoztatott a tábor vezetője. Kedden a sporté volt a főszerep. Az óvodások külön pályán mozogtak más tartalommal, a nagyobbak versenyszerűen méretették meg magukat a sikerélmény érdekében. Mindenkit külön díjaztak. Kiemelték a legjobb és a legügyesebb csapatot és még fair play-díjat is kiosztottak. Szerdán egy cserkészcsapat láttak vendégül, akik nagyon örültek a bemutatkozási lehetőségnek. A gyülekezet Cédrus zenekara is játszott. A koncert helyszíne a parókia udvara volt. 

„Azért tettük ide, mert a szülők hamarább eljönnek egy szabadtéri alkalomra, mint a templomba. Itt találkoznak azzal, amiről szó van a táborban. A zenekar  olyan énekeket játszik, amit a gyerekek megtanulnak, amit otthon is énekelgetnek, így talán a szülőnek is ismerős lehet. Reméljük, hogy nagyobb bátorsággal mernek eljönni a záró-istentiszteletre” – magyarázza Krechňák Dezső. A tábort az óvodás korúak és az alapiskolások számára szervezték. „Akik már nem tartoznak ebbe a korosztályba, de szeretnének részt venni ilyen foglalkozásokon, azoknak sem kell aggódniuk” – mondja a táborszervező, mert őket fokozatosan próbáljuk beépíteni először segítőként, később több és igényesebb, önálló feladat megoldásával. A segítők létszáma mindig változó, de egy csoportban mindig van kettő-három, megkönnyítve ezzel a vezető munkáját.  A konfirmáció utáni korosztály pedig örül ennek a lehetőségnek, mert már segítőként vehet részt a táborban és számítanak velük.

A tábor az idei a KOEN – Keresztyén Oktatásért és Erkölcsi Nevelésért Alapítvány munkatársai által összállított programra épült Gyere utánam! Lépj a nyomdokomba címmel.”A szlogenünk a Légy példa volt, ami azt hiszem elég sokat ad a gyerekeknek, és közelivé tudtuk hozni a számukra, hogy miként lehetnek példák mások számára magaviseletükben, példamutatásukban vagy beszédükben. 

 „Ez egy szolgálat. Mi vagyunk a magvetők. Magot vetni már a legkisebb kortól el kell kezdeni, mi csak azért vagyunk, hogy az Isten igéjét hirdessük és  valamilyen formában megpróbáljuk egy nyári tábor, bibliaóra, iskolai foglalkozásokon átadni. Az eredmények már láthatóak, bár nem mi vagyunk, akik az eredményeket nézzük, azt majd az Isten fogja megítélni. Elég sok olyan vezető van, aki kezdetben kezelhetetlen gyerekként vett részt a táborokban, most meg már szervezőként számíthatunk rá” – hangsúlyozta Krechňák Dezső. Bajnok Attila öt éve segíti a tábort. Csoportvezetőként és szerepmegformálásban, de más feladatokból is kiveszi a részét. Nem volt kérdés számára, amikor felkérték erre a szolgálatra, hogy vállalja-e. „Konfirmáció után segítő lettem, s azóta természetes, hogy minden év nyarán itt vagyok. Szeretem a gyerekeket. Pedagógusnak készülök,  ezért egyfajta kihívásként élem meg ezt a szolgálatot. A tábor ideje alatt mindenkinek sokrétű feladata van. Úgy három-négy éve én zárom és nyitom a templomot, reggel és délután is, ezért egy kicsit korábban érkezem minden nap” – mondja Attila. De az aranymondás és a történetek átadása is a feladatai közé tartozik, a kisebb fiúk csoportjában csoportvezető. Délutánonként egy-egy játékot is vezetett már. „Nagyon remélem, hogy tudunk példák lenni a gyerekek számára,  erre nagyon törekszünk, imádkozunk is érte. Igyekszünk megtanítani velük, hogy ne beszéljenek csúnyán, legyenek kedvesek egymással és még sok mást a példánkon keresztül” – mondta Bajnok Attila.A tábor egyik csoportvezetője Krechňák Flóra. Ő 14 éves korában, a konfirmáció után kapcsolódott be a táborszervezésbe, először segítőként. De előtte ő is a gyermektáborok rendszeres résztvevője volt.  Tizenhárom éve aktívan ki veszi a részét ebből a szolgálatból. „Jó látni a gyerekek arcán, hogy vidámak, boldogok.  Megnevetteti őket egy-egy történet, vagy az, amit tanulnak belőle. Jó látni a szemükben azt a csillogást, amikor felfogják, miről van szó: hogy milyen jó lenne Istenhez tartozni” – fogalmazta meg Flóra. Hozzátette, hogy a gyermekek érzelmire kell hatni olyan életből vett példákkal, hogy hogyan találkozhatnak Istennel. Hívni kell őket vasárnapi iskolába és az iskolai hittanra. Fontos, hogy ott legyenek a közelben, hogy megragadja őket az ige. Sokszor érezzük úgy, hogy a pusztába kiáltott szó, amit mondunk, s nem fognak fel belőle semmit. Ennek ellenére hiszem, hogy idővel megértik az elhangzottakat és fogják tudni használni az életben” – mondja bizakodóan Krechňák Flóra. A tábor csütörtökön zárult istentisztelettel, amelyen a gyerekek csoportok szerint előadták a négy nap folyamán tanultakat szüleiknek és nagyszüleiknek. 

Kép és szöveg: Iski Ibolya