Kicsiny kis fényemmel világítani fogok

Így kezdődik az a kis ének, amely a nagyölvedi gyermek napközis tábor „hivatalos" énekévé választatott. Az idén immáron negyedszer megrendezésre került ökumenikus táborba rekordszámú, 70 gyermek jelentkezett.

 

Köszönhető volt ez annak, hogy idén már óvodásokat is beírathattak szüleik a négynapos, július 7-11. közötti, alkalomra. Nagy örömmel töltött el minket az, hogy a sok éves tapasztalat és a korábbi években nálunk táborozó gyermekek pozitív visszajelzései alapján hányan bízták ránk szemük fényét, gyermekeiket.

Az idei tábori napok kezdését korábbra hoztuk, így az első – keddi – napon fél kilencre gyűltünk össze a helyi református templomba. Miután minden táborozó elfoglalta a helyét, Antala Éva, református lelkipásztor és Sárai Attila római katolikus plébános megnyitották a tábort. Ismertették az elkövetkező napok programját és belekezdtek Eszter történetének ismertetésébe. A korábbi évekhez hasonlóan idén is a KOEN Alapítvány munkatársai által kidolgozott programot vettük alapul a tábor lelki részének megtervezésekor, ami idén Eszter könyvét dolgozta fel.

Azért, hogy a legifjabb hallgatóság is jobban megértse a történetet, a tiszteletes asszony egy rögtönzött színdarabbal lepte meg a gyerekeket. A történet szereplőit nagyrészt a tábor önkéntes vezetői alakították. Sem a szereposztás, sem a szöveg nem volt előre kidolgozva, ám a vezetők leleményességének köszönhetően egy igazán színvonalas előadás első felvonását láthatta a közönség. Az Eszter engedelmességéről szóló részt követően a táborozók 7 csoportba lettek beosztva, majd a csoportvezetőikkel elvonultak a számukra kijelölt állomásra, ahol megbeszélték a templomban hallottakat és kérdezhettek is. Természetesen a tanulás mellett nem maradt el a játék sem ezekben az órákban.

A délutánra tervezett sportversenyt a nagy kánikula miatt nem az iskola sportpályáján, hanem a református templom és parókia környékére szerveztük át, ahol a terebélyes diófák lombjai hűs árnyékot biztosítottak a csapatok számára. A kicsik és nagyok egyaránt lelkesen vetették bele magukat a feladatok megoldásába. Mindenki a feladatára koncentrált, így a délután ezen része nagyon gyorsan elszaladt. A nap zárásaként a hívek által készített finom süteményekből álló uzsonnát fogyasztották el a gyerekek és így tértek haza otthonukba.

A szerdai nap ismét a református templomban kezdődött a rögtönzött színdarab második felvonásával, amelyben Eszter felelősségvállalásával, bölcsességével és önazonosságával ismerkedhettek meg a gyerekek. Az ismeretanyaggal nagyon jól megbirkóztak a táborozók, így miután a csoportok ismét elfoglalták állomáshelyüket, szinte csak ismételni kellett az elhangzottakat. Ezáltal több idő maradt a szórakoztató játékokra, melyek után igazán jól esett az ebéd. Miután mindenki végzett az étkezéssel, együtt elindultunk a helyi kultúrház nagytermébe, ahol egy előre elkészített hosszú asztal mellé ültünk le és nekiláttunk szalvétatechnikával feldíszíteni egy kartonpapír dobozt. A díszítésnek köszönhetően vált a doboz ékszeres dobozzá, hasonlóvá Eszter királyné dobozához.

A „nagy munka" végeztével volt még időnk egy kis játékra, majd elindultunk megnézni a Music Presso-ba egy, a mi rögtönzött színházunkénál professzionálisabb előadást. Écsi Gyöngyi mesélő érkezett el hozzánk, aki Gömörország egy régi és nagyon szép meséjét hozta el. A történetet bábjai színesítették, valamint az, hogy az egyes szerepekre a mi kis táborozóinkat kérte fel, akik így bújhattak a legkisebb fiú, a tündérszép Ilona vagy a király bőrébe. A mese és az előadásmód a felnőtteket is magával ragadta, így szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy eljött az itt a vége fuss el véle sor is.

A tábor harmadik napját immáron a római katolikus templomban kezdtük. A szokásos reggeli imát és éneklést követően a táborozók megismerhették Eszter könyvének utolsó fejezeteit, amikor is a gyászt az ünnep váltja fel és Eszter hálát ad az Úrnak mindazokért a dolgokért, amit népéért tett. Természetesen a történet ezen részét is színi előadás követte. Társulatunk tagjai nagy örömmel adták elő az évad utolsó felvonását.

Az ebédet követően az akadályversenyre került sor, amit beharangozása óta vártak a csapatok. Mind a 12 állomáson fizikai és szellemi akadályokkal kellett szembe nézniük a csapatoknak. A csoportok tagjai egymást segítve sikeresen teljesítették azokat. Az óvodás korúakat természetesen nem engedtük el egyedül az akadályverseny vonalára – amely részint a községben, részint annak határában húzódott-, vezetőik is velük tartottak. Az akadályverseny végső állomása a református parókia udvara volt, ahol a csapatokat frissítők és tábortűz várta. Mindenki ízlése szerint választhatott a finomságok közül. A jóllakottak pedig a megszerzett energiát játékok során használhatták fel. Az estig tartó együttlét nagyon kellemes hangulatban telt.

A szokásokhoz híven a tábor utolsó napja kirándulással telt. Az autóbuszok fél kilenckor hagyták el a katolikus templom előtti teret és vették célba Bény határát, ahol az ott elhelyezkedő Kutacska jelentette az első állomást. Itt Sándor atya röviden mesélt a hely történetéről, majd átkísérte a csoportot a bényi körtemplomhoz. A délelőtt egy, Sárai Attila plébános úr által celebrált misével folytatódott. A misét követően a táborozók Ciglédkét vették célba. Ám az odaérkezés előtt egy megfelelő füves területen elfogyasztották az ebédet, hogy délutánra is legyen elég energiájuk. A keresztúton végighaladva megtekintették az elhelyezett emlékműveket, amelyek most szent képek nélkül álltak az út mellett. Az út végén ismét autóbuszokra szálltak a táborozók és a kirándulás utolsó célpontja, a csúzi kastély felé vették az irányt. A kastély egyik gyönyörű termében foglaltak helyet a vezetők és a gyereke, ahol egy rövid előadást hallgathattak meg a kastélyról, egykori tulajdonosairól és azok életéről, valamint a kastély történetéről, mai mindennapjairól. A kastély megtekintését követően nem maradt más hátra, mint hogy a „kis" csapat hazainduljon. A sikeres megérkezést követően a tábor hivatalosan is lezárult.

A végére pedig engedjenek meg egy személyes bekezdést is számomra. Immáron negyedik esztendeje lehetek részese a tábornak, mint szervező és vezető. Az első tábor óta minden évben várom, hogy szervező- és vezetőtársaimmal ismét összejöjjünk megalkotni annak a négy napnak a programját, amely immáron egyre több gyermeknek ad felejthetetlen élményeket és lelki gazdagodást. Azonban nem csak a táborozók, de a táboroztatók is felejthetetlen pillanatokat élnek meg és zárnak szívükbe. Mindezekért pedig csak egy valakit illet a hála és köszönet: Istent!

Varga László

www.reformata.sk