HungarianRomanaEnglish

Vasárnap van, harangszó hallatszik, istentiszteletre hívogat. Még a harangnyelv is élénkebben kondul, mikor a toronyból kilesve észreveszi, hogy minden irányból apró lábak iparkodnak a templom felé. Anyukák, apukák, nagyszülők követik a csemetéket, kezükben finomságokat rejtő tálcákat, dobozokat egyensúlyozva. Lassan minden és mindenki a helyére kerül, telnek a padok, megszólal az orgona és kezdődik az ünnepi, táborzáró istentisztelet.

Ezúttal bizony nem lehet hallani annak a bizonyos légynek a zümmögését sem a templomban, kedves morajon keresztül száll hozzánk Sasák Ilonka lelkipásztor hangja, aki bevezetőjében összefoglalja a tábor eseményeit. Így a nem túl bőbeszédű, vagy épp felejtős gyerkőcök szülei is végre betekintést nyerhetnek a tábori életbe. Volt reggeli torna, áhítat, bibliai történet játékos ismertetése, tanultak a csemeték aranymondásokat, énekeket. De volt még ezenkívül sok játék, szórakozás és kaland is, tájékozódási túra, lovaskocsizás, homokvárépítés, számháború. Oklevelet érő testmozgás, és a végére egy interaktív német óra is. Sok-sok, még talán annál is több finomság, és foci minden mennyiségben.

Az igehirdetésben a tiszteletes asszony feleleveníti a táborban elhangzott történeteket a csodálatos halfogásról, a lábmosásról, az ékes kapuban kolduló betegről, Kornéliusz századosról, és köréjük szövi a tanítást mintegy elmélyítésként, kiemelve a hét és egyben az istentisztelet legfontosabb gondolatát, amelyet mindenkinek magával kellene vinnie János evangéliumának 13. fejezetéből a 34. és 35. vers alapján: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.“

Az istentiszteleten az orgona kísérte zsoltári énekek helyett ezúttal a táborban résztvevő több mint 40 gyermek alkotta kórus hangja töltötte be a teret, gitár hangjára énekelték először kicsit félénkebben, később megbátorodva az elmúlt héten tanult vidám és tanulságos énekeket.

Az alkalom végére még egy hosszú lista maradt, amelyben azoknak mondott köszöntet a lelkésznő, akik adakozással, adományaikkal, munkájukkal segítették a szervezést, és azt, hogy a tábor idén is valóra válhatott. Szerepelt ebben a jegyzékben támogatás a falu, a polgármester asszony és az alpolgármester részéről is. De az étkeztetésben nyújtott segítség, mint a jutányos árú ebédek, mint az asszonyok kezeit dicsérő finom uzsonnák, vagy akár a reggelikészítő csapatot illetően, a zöldség és gyümölcs adományok. Köszönetet mondott azoknak is, akik a táborozást színesítették egyéb programokkal. Kiemelt helyen szerepeltek a felsorolásban a lelkes vezetők, akiknek önkéntes munkájuk, odaszánt szabadidejük nélkül szintén nem jöhetett volna létre ez a remek hét.

A záróének után, avagy az istentisztelet végén az is kiderült milyen finomságokat rejtenek a dobozok és tálcák a parókia udvarán felállított sátor alatt. Az elhangzott vezérige gyakorlatba ültetésével – Szeressétek egymást -  ért véget a 2016-os kamocsai KOEN tábor. Egyetlen kérdés maradt: ki szeretne jövőre gyerek lenni Kamocsán?

 

Sukola Kinga

forrás: www.reformata.sk